Kultúrák háromszögében

Gyerekként nagyon sok hatás éri az embert, amelyek folyamatosan alakítják a személyiségét, a látásmódját a világról, illetve kihatnak az élete későbbi szakaszára is. Szülőként hatalmas felelősséget jelent érzelmileg biztonságos környezetet biztosítani egy felcseperedő gyermeknek, mégis vannak olyan élethelyzetek, amikor külső hatások mentén alakul az életünk. Ilyen lehet az is, amikor munkavállalás céljából egy másik országban kell tovább folytatnia egy családnak az életét. Mi történik ilyenkor a gyerekekkel? Hogyan alkalmazkodnak az új helyhez, szituációkhoz és szokásokhoz?

Forrás: https://blog.chatterbug.com/en/third-culture-kid/

Cikkünk fókuszában a "third culture kids" kifejezés áll, amely olyan gyerekeket takar, akik szüleik helyzete miatt életük nagy részét szülőföldjüktől távol élik, attól eltérő kultúrákban fejlődnek. Gyakran referálnak ezekre a gyerekekre "a jövő állampolgárainak prototípusaiként". A miértre a következőkben keressük a választ.

Gondoljunk bele, hogy mennyire flexibilisnek és alkalmazkodóképesnek kell lennünk, amikor egy új helyzetben találjuk magunkat! Napjainkban sokszor elhangoznak azok a már-már lerágott csontnak tűnő "jó tanácsok", hogy "lépj ki a komfortzónádból", vagy "think out of the box" (engedd el a fantáziádat). Az ember tűrő- és alkalmazkodóképességét trenírozzák ezek az alkalmak, de mi történik akkor, amikor egy nagyobb változásról szó? Ted Ward már az 1984-es években felismerte a "third culture kids" (, avagy TCDs) jelenséget. Elmondása szerint helyzetükből adódóan a kultúrákat szintetizálják, és nem eresztenek gyökereket. Ha belegondolunk, ez egy részről mindenképpen sikeres megüzdési stratégia lehet, azonban a hagyományos szemléletmódnak gyakran ellentmondhat. A nyitottság és a változásra való hajlandóság egy olyan élettervezést idézhet elő, amely sokkal inkább a világpolgárság felé terelheti az egyént, mintsem a lokálpatrióták sorába való beállást. Értékítélet nélkül szemlélve a jelenséget azt mondhatjuk, hogy ez a fajta életstílus is a sokszínűséghez járul hozzá annak minden előnyével és hátrányával.

Gyarmathy Éva szerint a következő jellemzőkkel írhatók le a "third culture kids" csoportjába tartozó gyermekek:
- Az életük állandó mobilitás.
- Több nyelvet beszélnek.
- Társas készségeik érettek.
- Jól tudnak felnőttekkel társalogni.
- Gyakran magányosak, depressziósak.
- Több időt töltenek online mint offline a társaikkal.
- Jó megfigyelők.
- Befogadók, kevéssé előítéletesek.
- Intelligensek, sokat tudnak.
- Több egyetemre is járnak, mielőtt végeznek.
- Nem érzik magukat otthon sehol.
- A pillanatnak élnek.
- Önállóak, célvezéreltek.

A felsorolásból láthatjuk, hogy rengeteg jó és rossz aspektussal bővülhet egy gyermek repertoárja, ha a család úgy dönt, hogy külföldön folytatja tovább az életét. A mérlegelésben szülőként érdemes figyelembe venni az egyik kiemelkedő pszichológus, Donald W. Winnicott a nézőpontját, mi szerint a tökéletességre való törekvés nem mindig annyira jövedelmező, mint az "elég jó szülő" példaképének felállítása.

Ha kíváncsi vagy egy "third culture kid" történetére, hallgasd meg Tornallyay Éva narratíváját! Az interjú azért is lehet érdekes, mert cikkünkben a gyerekek szemszögéből ragadtuk meg a témát, azonban Éva már a felnőtt életéről is beszámol.